Makita: fektesse pénzét a minőségbe

A Makita viszonteladói hálózatán keresztül könnyedén hozzájuthat a kiváló minőségű Makita termékekhez. Lehetősége van akár a gyakorlatban is tesztelni és kipróbálni készülékeinket, ebben készséggel állunk a rendelkezésére.

Ügyfélszolgálatunk gyorsan és szakszerűen nyújt segítséget műszaki probléma esetén. Készséggel állunk rendelkezésére reklamációs problémák, valamint javítással, karbantartással, szolgáltatásainkkal kapcsolatos információk kapcsán.


A fúrásról általában (Bemutatja a sima fúrás, ütvefúrás, valamint a fúróvésés közötti különbséget)

A fúrógépek szerszámai túlnyomórészt kétélű, forgácsoló szerszámok, szárukon a forgácsot kihordó spirállal - az az fém, fa, műanyagok megmunkálására alkalmas csigafúrók. A beton, égetett kerámiák vagy természetes kőzetek esetében azonban a vágás, mint megmunkálás elve nem jöhet számításba. Az anyagot törni kell!!

A fúrógépet tehát úgy kell kialakítani, hogy a forogva vágó mozgást, tengelyirányú ütögetéssel egészítse ki. Ezt legegyszerübben egy forgó ék beépítésével biztosíthatjuk. A fúróórsóra erősített ék, forgása közben felcsúszik az ékpályán, majd annak végén visszazuhan. Az így létrehozott ütés impulzusereje annál nagyobb, minél nagyobb erővel szorítjuk rá a gépet a megmunkálandó felületre.

A másik megoldás - mely a kezelő fizikai adottságitól független - elektropneumatikus elven működik. A gép erőforrása egy villanymotor, mely hajtókar segítségével - a robbanó motorokhoz hasonlóan - egy hengerben mozgó dugattyút (gerjesztődugattyú) kényszerpályán mozgat. A gerjesztődugattyú elött a hengerben a szabad mozgásra képes, röpdugattyú helyezkedik el. A tömített dugattyúk nem érnek össze, közöttük légpárna helyezkedik el. Az előre mozduló gerjesztődugattyú a légpárna segítségével előre lendíti a röpdugattyút, az pedig a verőszár beiktatásával a fúrószárnak adja át az ütésenergiát. Eközben a villanymotor forgatja a szerszámbefogót, ezzel biztosítva a fúrószerszám furatfenékhez képest való helyzetváltozását (forgás).

Ebből következik, hogy az elektropneumatikusan működő gépek:

Nem ütve fúrnak, hanem forogva vésnek

Mivel nem tudnak vágni, csak törhető anyagot képesek megmunkálni

Bővebben a témáról


Li-Ion technológia (Megmagyarázza az akkumulátorok közötti különbséget)

Az akkumulátor egy olyan készülék, amely villamos energiát tárol. Erre úgy képes, hogy töltéskor (villamos energia bevitel) kémiai reakció lép fel. Kisütéskor (villamos energia leadás) ez megfordul és visszakapjuk az akkumulátorba vezetett energia egy részét. Az akkumulátorok tárolóképességének a mértékegysége az amperóra (Ah), mely megmutatja, hogy egy bizonyos áramerősséget mennyi időn keresztül tud biztosítani, vagy egy órán keresztül mekkora áramrősséget képes leadni.
Legismertebb formája az ólomakkumulátor. Ezeket elsősorban gépjárművekben alkalmazták. Méretük és súlyuk miatt azomban nem voltak alkalmasak kéziszerszámok üzemeltetéséhez.
Alternatívát a Ni-Cd akkumulátorok jelentettek. Nevét az alkalmazott anód és katód anyagáról kapta. Ezek az akkumulátorok lényegesen kisebbek és könnyebbek lettek. Hátránya azonban a kristályképződés. Ez azt jenti, hogy ha az akkumulátort sokáig állni hagyják, az abban található aktív részecskék hajlamosak nagyobb kristályokba rendeződni, amely kapacitáscsökkenéshez vezet. Ez ellen - havonta egyszer - a teljes lemerítéssel lehet védekezni.
Az akkumulátorok fejlesztése során kialakult a cél: minél nagyobb kapacitás mellet minél kisebb méret és tömeg - tudományosan: minél nagyobb enargiasűrűség - kialakítása.
A Ni-MH akkumulátorokban - a Ni-Cd-hoz hasonlóan - a pozitív oldalon nikkel található, ellenben a negatív oldalon egy speciális hidrogénmegkötő fémötvözet van. Töltéskor ez a fémötvözet megköti az elektrolit hidrogénjét, kisütéskor pedig leadja azt. Ennek köszönhetően az ilyen akkumulátorok kapacitása 10 - 40%-kal nagyobb mint a Ni-Cd akkumulátoroké, valamint kevésbé hajlamosak a kristályképződésre. Ezzel szemben lasabban tölthetőek, és rövidebb az élettartamuk.

Li-Ion akkumulátor
A legújabb fejlesztések eredménye a Li-Ion technológia. A nevét a töltés tárolásáról gondoskodó lítium-ionokról kapta. Ezek az ionok töltéskor a negatív - szén alapú - elektródához, kisütéskor pedig a pozitív - fémoxid - elektrodához vándorolnak. Az anódot és a katódot szerves elektrolit választja el egymástól.
Ennek a típusnak nagyobb a kapacitása és a cellafeszültsége, minek következtében az energiasűrűsége mintegy háromszorosa a Ni-Cd-nak, és másfélszerese a Ni-MH-nek. Ezenkivűl kisebb méretű és lényegesen könnyebb. Mivel az önkisülése elhanyagolható sokkal tovább tárolható (újrafeltöltés nélkül). Nincs memóriaeffektus, vagyis bármikor töltehető.

Makstar töltők
A "MAKSTAR" töltők jelentős külömbséget mutatnak a hagyományos (blokkakkumulátoros) töltökkel szemben. A beépített processzornak köszönhetően külön-külön megvizsgál minden olyan akkumulátort, melyek rendelkeznek saját memoriakártyával. A kártyáról leolvassa annak típusát, történetét, így elemezni tudja az akku állapotát, töltésciklus-idejét, és ennek megfelelően beállítani a töltést. A töltő rendelkezik továbbá egy ventillátorral, ami töltés alatt hűti az akkumulátort, melynek hatására kisebb az esély a túlmelegedésre.
A töltő a töltés folyamán folyamatosan ellenőrzi a töltőáramot és töltőfeszültséget, valamint a hőmérsékletet. Ennek köszönhetően optimálisan be tudja azt beállítani.
Mindezeknek köszönhetően a Li-Ion akkumulátorok 280%-os munkatömeget (élettartamot) tudnak elérni, szemben a Ni-Cd akkumulátorokkal. A munkatömeget (élettartamot) a kapacitás és a töltésciklus szorzata adja meg. Ez megmutatja, mennyi ideig használható egy akkumulátor.


Gyémánttechnológia (Megismerhetik a gyémántfúrók és tárcsák felépítését)

A gyémánt több millió évvel ezelött a föld felszine alatt magas hőmérsékleten és nyomáson kikristályosodott szén. Jellemző rá a nagy szemszerkezet, a szabálytalan forma, hővel szembeni nagy ellenállóképesség, valamint a nagy keménység. Ez utóbbi tulajdonsága teszi alkalmassá a gyémántot az építőipari anyagok - pl. vasbeton - megmunkálására.
Mivel ritkán és kis mennyiségben fordul elő, a múlt században elkezdtek mesterégesen is - grafit és fémpor keverékéből - előállítani gyémántot. Az ipari (mesterséges) gyémánt ékszer előállítására nem alkalmas, csak gyémántszerszámokéra.

Szegmens
A fúrás, vágás, darabolás vagy csiszolás során a gyémántszerszámot (egyben a szegmenseket is) rányomjuk az alapanyagra. A készülékkel forgó mozgást végzünk, minek következtében a gyémántszemcsék keménysége miatt az alapanyag elcsiszolódik. A gyémántszegmens olyan elem, amely különböző fémporok (granulátumok) keverékéből, mint kötőanyag és szintetikus gyémántszemcséből áll. A különféle kötőanyagok keménysége (a por alakú kobalt kemény, a por alakú réz puha kötőanyag) határozza meg a szegmens keménységét. A szegmenseket úgy állítják be, hogy a gyémántszemcsék vágás közben mindig kiemelkedjenek a kötőanyagból. Így alakulnak ki a különböző típusú szegmensek, melyekre a színéről lehet következtetni.
A szegmensek és a hordozóközegek meghibásodhatnak a használat során. A meghibásodás oka lehet az emberi tényező - ilyen az odafigyelés hiánya, a nem megfelelő szerszám választása -, de adódhat a szerszám kopásából is. A munkavégzés során a szemcse élei lesimulnak (polírozódnak) és végül letörnek. Ekkor újra éles felület keletkezik - amivel megint lehet megfelelően dolgozni -, de ez a folytonos lesimulás (polírozódás) egy idő után a teljes elhasználódáshoz vezet. Az ilyet hívják elforgácsolódott szemcsének. Teljes elhasználódásnál a szemcse kiesik a helyéről.
1 gramm gyémánt felhasználásával - helyes használat mellett - kb. 100 kg betont lehet elforgácsolni.

Hűtés
A gyémántszerszámokkal való munkavégzés során hő keletkezik. A természetes gyémánt hő tűrése nagyobb (1.3000C), mint az ipari gyémántté (8000C). Az ipari gyémánt ezen a hőmérsékleten már elveszíti keménységét, elporlad. Emiatt szükség van a hűtésre. A száraz vágótárcsák használata során hűtési szüneteket - valamint elszívó berendezést -, míg a vízes gyémántszerszámoknál a folyamatos hűtőviz utánpotlást kell biztosítani. A hűtővíz hozzávezetést úgy kell megoldani, hogy a víz a vágófejről a vágatba kerüljön, így az abrazív (erősen koptató hatású) vágási iszapot öblíteni tudja.

Alkalmazás
A vágokorong átmérőjét a fogásmélység fügvényében vállasszuk meg. A gyémántszerszámot csak az arra megfelelő teljesítményű, fordulatú géphez használja. Amennyiben nem a megfelelő szerszámot választaja a megmunkálandó anyaghoz, úgy annak élettartama drasztikusan csökkenhet, illetve a szerszám működésképtelenné válhat. Száraz munkához használjon porelszívást. Nagy keresztmetszetű anyagokat több lépésben vágja át. Először készítsen egy úgynevezett "mestervágást", melynek célja a megvezetés.


Gyémánttárcsák (Hasznos magyarázat a tárcsák közötti különbségekről)

Otthoni, kisebb építkezési munkákhoz, alkalomszerű feladatokhoz, vagy folyamatos, intenzív ipari felhasználásra szeretnénk használni.

Ár / érték arány: a szerszám teljes elhasználódásakor mutatkozik meg. Ekkor derül ki, hogy az adott szerszámmal menyibe kerül egy méter vágás. Azaz koránt sem mindegy, hogy egy húszezer forintos tárcsával háromszáz métert tudunk vágni, míg egy ötezer forintossal csak ötven métert.

Milyen tárcsa? Száraz vagy vízes vágáshoz való tárcsa. A vízhűtést igénylő tárcsákat nem szabad száraz vágásra használni.

Mihez kell? Különböző anyagokhoz más - más tárcsát célszerű használni.

Univerzális: A leggyakrabban használatos építőipari anyagok vágásához a vegyes felhasználásra ajánlott tárcsák jelentik a legjobb megoldást. Ezeknek a tárcsáknak a szegmensei különböző anyagoknak egymás utáni vágására vannak kifejlesztve. Ha így használjuk, a tárcsa fel is éleződik. az anyagváltások során. Nem célszerű csak egyfajta anyagot vágni, mert bizonyos idő elteltével erősen romlik a vágási teljesítmény. Ilyen esetben "fel kell élezni" a szerszámot. Élezni lágyabb anyagban (komokkő, agyagtégla, korundszemcsés köszörűkő) történő vágással lehet.

Abrazív anyagok: Ez az erősen koptató tulajdonságú anyagok (aszfalt, puhább tégla, homokkő, samott, friss beton) gyűjtőneve. Ilyen anyagok vágásához speciálisan erre a feladarra kifejlesztett tárcsát célszerű alkalmazni. Ezeket a tárcsákat viszont nem ajánlott kemény anyagokhoz használni.

Kemény anyagok: Ezekhez az anyagokhoz (gránit, márvány beton járólap) kialakított tárcsákkal gazdaságosan csak kemény anyagokat lehet vágni. Puhább anyagokban jelentősen romlik a vágási teljesítményük, és csökken az élettartamuk is.

Kerületi sebesség: A sebességet a megmunkálandó anyag keménységének és koptató hatásának függvényében kell megválasztani. Ez és az előtolási sebesség együtt befolyásolja a vágási teljesítményt és az élettartamot.

20 - 25 m/s: homogén és kemény anyagokra (kvarc, korung, porcelán, üveg)

25 - 40 m/s: középkeméy és nyílt porusú anyagokra (diabáz, gránit, dionit, samott)

35 - 50 m/s: puha és koptató anyagokra ( homokkő, pala, kagylós mészkő, aszfalt)